On My Mind

Keresés ebben a blogban

One Shot-ok

Bejegyezte: Alexandra Taylor

Link lekérése
Facebook
Twitter
Pinterest
E-mail
Más alkalmazások

The Writer|Larry

The Photographer|Zouis

Handcuffs - Zourry

Hidden - Zigi - Prológus

Link lekérése
Facebook
Twitter
Pinterest
E-mail
Más alkalmazások

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések

Something Great - 14. fejezet

Az időjárás ma kegyes volt hozzánk. Kisütött a nap és felszárította a korábbi esőzések nyomait. Néhol még lehetett látni egy–egy víztócsa elhalványuló árnyékát, de a téli hónapokhoz képest enyhének mondhattuk az időt. Ezért, és a Csütörtök este kedvéért – amikor majd Niallék átjönnek –, közös megegyezés alapján úgy döntöttünk Louisval, hogy szokásomhoz híven bevásárolni megyek, ahová ő is elkísérhet. Szegényre egyébként is kevés figyelmet fordítottam, túlságosan lekötöttek a mindennapok. A tanulás, munka és az ügyintézés ördögi körében éltem, mindeközben Louis próbált nem láb alatt lenni. Az a néhány elkapkodott perc, amikor épp a gyógytornászhoz vittem vagy a pszichológusához, nem volt elég átható beszélgetésekre, csak a felszínes tiszteletkörökre. A közös életünket másképp képzeltem el, így nem szégyelltem a váratlanul adódó alkalmakat megragadni, és programot szervezni. A beígért utazásokból kellene élményeket gyűjtenie, de sosem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz kézben tart

Mélységekben | 1.

Ezt a történetet egyik legjobb barátnőm, HDawn számára ajánlom! <3 Nagyon szeretlek és köszönök mindent! * H. Mi Atyánk, aki… Aki a mennyekben vagy, aki… aki… aki… aki… Elakadt a lélegzetem, nem tudtam folytatni. Egyedül a szél zúgása és az esőcseppek ritmusos hangja tompította, tette elviselhetőbbé a körülöttem lüktető csendet. Óvatosan lekucorodtam a templomkert kerítése mellé, hörögve szedtem a levegőt. Már elmúlt éjfél. Fázósan összehúztam magamon a vékony, szétmállott, barna kardigánom, amit tulajdonképpen egész évben viseltem, és elmorzsoltam a könnycseppjeim. Az, hogy apróra összehúztam magam, nem segített, nem csillapította a szüntelen ürességet, ami a lelkem helyén tombolt, mióta elvesztettem a nővéremet. Ugyanolyan keserűen mardosott belül, mint korábban. – A picsába – ziháltam, és engedtem, hogy a durva szitokszavak cseppnyi zavartatás nélkül szakadjanak fel a torkomon. – A kurva, kibaszott, tetves életbe! – A hangom elcsuklott, és az elfojtott sí

Something Great - 7. fejezet

Sziasztok! :) Némi kellemetlenség után ismét elérhető a történet, ezentúl ezen az oldalon, amit nemrégiben hozott létre két nagyszerű író. Nagyon sok hálával tartozom nekik amiért itt lehetek, szóval ezúton is szeretném megköszönni! :) Tehát, ezennel itt van a tegnapra beígért rész. Aki szerencsésebb volt, annak este sikerült elolvasni, de ami késik, nem múlik. :) Jó Szórakozást! ~ Amy – Gyerünk fiúk, még három perc – az edző egy rakás félig mezbe öltözött fiút talált az öltözőben – köztük engem is –, akik a meccs előtti feszültséget próbálták esztelenséggel levezetni. – Megyünk már! Csak előtte még jól seggbe rúgom Horant! – kiabálta Zayn, miközben mindenkit félrelökve igyekezett utolérni a sebesen szlalomozó említettet. Percek óta ezt csinálják, mivel Zayn azt hitte Niall elrejtette a stopliját. Szegény csak azzal nem volt tisztában, hogy valójában az én tenyerem viszketett a hülyeségtől. Többen hangos nevetésbe kezdtek Zayn bosszankodó ábrázata láttán

Üzemeltető: Blogger